Természetesen azt is le lehetne rajzolni, amit most leírok. Gondolattérkép: nekem bejött! Még abban sem vagyok biztos, hogy oktatni kellene a készítését. Persze meg lehet mutatni néhány bevált stílust, egy-két digitális eszköz (program) használatát, de nem ez a lényeg. A gondolatok, emlékképek szabad áradása, a kifejezés kényszere, az ábrázolás öröme, az új kapcsolatok létrehozásának igénye indítja el ismételten a folyamatot.
Természetesen az alkotó rögtön látja, ha valamelyik 'ismerettérben' üresség van. Ekkor eldöntheti, akarja-e kitölteni azt a fehér foltot. Igénybe veheti mások segítségét. Lehet együtt alkotni. Lehet más forrásokból (könyv, újság, film, internet) plusz adalékokat hozzákapcsolni a már felrajzoltakhoz. De rajzolhat egy kérdõjelet is a vonalra vagy a végére jelezve a befejezetlenséget. Lehet, hogy egy szemlélõdõ onnan folytatja. Bárki gondolattérképét lehet folytatni. Az átjavítás már kevésbé megengedett, hiszen a laza kapcsolódások miatt sokszor rejtve marad, mi miért került egymás mellé. Jobb tehát a kiegészítés, sõt új térkép is készülhet ugyanabban az ismerettérben. Névterekrõl már hallottunk (fõleg számítástechnikában, ott keressétek), az ismerettér is valami hasonló: azoknak a lazán vagy szorosan összekapcsolt ismereteknek a tere, mely a végtelenségig képes tágulni, ha kreativitásunk képes megtölteni. Ezt a tágíthatóságot teszik lehetõvé a mindmap programok végtelen rajztáblájukkal.