Sokféle térképet lehet készíteni: feladatlapként, beszámolóként, utasításként, szerkezeti ábrázolásként, projekttervként, elõadásvázlatként, emlékeztetõként, feleletként, vitaindító gondolatmenetként. Nem algoritmusként, nem hierarchikus elrendezésû folyamatábraként.
A rajzolás szempontjából nézve kevés elõismeretet igényel. A vonalvastagságok variálását, a kapcsolódási pontok kivitelezését, a szövegmegjelenítést, az ikonikus ábrák minõségét el lehet lesni a már kész térképekrõl. Egy kis gyakorlás után már csak a gondolatok áramlására kell figyelnünk. Az áramlás olyan, mint a megáradt folyó a sok hordalékkal, mi pedig állunk a parton, és csáklyánkkal kihalásszuk az érdekesnek, szükségesnek tartott emlékképeket, ismereteket (szavakat, mondatokat, képeket, hangulatokat és érzéseket). Ezek a folyamatok gyakran napi tevékenységünk közben csakúgy mellékesen zajlanak fejünkben. Jó, ha van nálunk egy jegyzetlap, amire felírhatjuk, ami eszünkbe jut.
Családi szórakozásnak és tanulási technikának egyaránt kellemes elfoglaltság. Ha tetszik a munkánk, és szeretnénk az asztalunkon vagy a falon látni, elkészíthetjük rajzosabb, színesebb stílusban A3-as méretben, esetleg poszterként. Késõbb is kitûnõ társalgási téma lehet egy-egy kész térkép értelmezése. Gyerekeknél hosszú távon jól követhetõ szellemi fejlõdésük, esztétikai érzékük, ismereteik tárházának bõvülése.
A térkép készítését erõltetni nem szabad, ezért nem is ajánlom rendszeresített oktatási tevékenységként. A gyermek is, a felnõtt is megérzi a megnyilatkozás szükségességét. Amit egyébként nem hallgatnának meg, vagy csak mellékesen figyelnének rá, vagy nem is tudnánk úgy elmondani, ahogy lerajzoltuk, azt egy azonnal áttekinthetõ képben tárhatjuk kollégák, szülõk, diákok, barátok kíváncsi tekintete elé. Nyilatkozom magamról, a világomról, szándékaimról.